Az Erőműhely fennállása óta a legkomolyabb felkészülés és létszám (17 fő) ami meghatározta ezt az ikonikus versenyt részünkről. Hogy rögtön a végén kezdjem, így a verseny után egybehangzó vélemény: folytassuk a közös futásokat, tűzzünk ki gyakrabban ilyen és hasonló megmérettetéseket- célokat, lovagoljuk meg ezt a lelkesedés hullámot :-)

Részemről köszönöm, meg is vagyunk, amit szerettem volna, azt megkaptam, megkaptuk.

A többi csak hab a tortán:

A régebbi, rutinos Erőműhelyesek hozták a "kötelezőt" mind a felkészülés, mind a verseny kapcsán, nagy gratula és hála Nekik, hisz az ő példájuk volt az újoncok előtt és mint az alábbiak mutatják, inspiráló volt az élen járásuk.

Közülük is kiemelkedik Gombos Krisztián, aki élete legjobbját teljesítette 30 km-en 2 óra 22 perces (ne számold, 4:45-ös ezrek!) szuper eredményével és a hétközi tréningeken mutatott elnyűhetetlen stílusával.

Legnagyobb meglepetést, sikerélményt és örömöt azonban az újak okoztak maguknak és az Erőműhely vezetésének egyaránt. Képesek voltak kilépni komfortzónájukból, régebbi sérüléseket tudatosan legyűrve és a táv. illetve a versenyhelyzet iránti "parájukon" felülemelkedve, kiváló eredménnyel behúzva ezt az erőpróbát (is).

2 és 4 fős váltókban mértük meg magunkat, mindenki a számára lélektani határon kicsivel túl lévő távokon.

A teljesség igénye nélkül kell megemlítenem néhány sporttársunkat, akik méltán lehetnek büszkék magukra, ahogy mi is rájuk:

• Balogh Márton (Cipi), aki a legfiatalabb közülünk, 8 km-t ment magabiztos, egyenletes tempóban. (mondjuk ultrafutó anyukával a háttérben könnyű :-))

• Ecker Karesz, aki olyan fizikális problémákkal küzd(ött), hogy sem Ő, sem a családtagok nem tértek még magukhoz teljesítménye kapcsán, amit a közel 13 km-es távján összehozott.

• Kocsis Imi -alap ember nálunk-, élete első félmaratonját teljesítve, remek állapotban, jó időeredménnyel ért célba.

• Kosaras Dávid, aki kézzel-lábbal hadakozott minden ellen, ami rendszeresség, valahová tartozás, megterhelés, viszont Ő az, aki utána csak ült az ágy szélén, tele a verseny élményeivel, bámulva maga elé és akiről kijelenthetjük: " Na most megvagy Dávid!"

• Ledniczky Kata, aki szintén sok fejtörést okozott edzéseken, hogy elhitessük vele, sokkal többre képes mint amit mutat, 9 km-t tolt le 5:46-os ezrekkel. (no more comment..)

• Lukács Atti, első danra készülő kyosunk beugróként is kitűnő 12,5 km-t ment, ez elengedhetetlen összetevője a vizsgájának, amit januárra tervezünk Borza Shihan színe előtt és ami sok minden lesz, csak sétagalopp nem...

• Pál Zoli térd és gerincproblémákkal küzd jó ideje, de a magabiztos 9 km, amit szintén 5:46-os ezrekkel futott, jól jellemzi az Erőműhely egyik alaptézisét, miszerint "majd az edzés meggyógyít".

• Simon Peti, aki szinte alapító tag nálunk, még életében nem futott 13 km-t és aki néha csak úgy jellemzi magát, mint "kövér srác", túl lépve fizikális és mentális határain egy új dimenzióját ismerte meg képességeinek és lehetőségeinek.

Természetesen a többiekre is nagyon büszke vagyok és tele a szívem velük, hisz mi nem profi sportolók vagyunk. Család, hivatás, problémák és nehézségek mellett életünk fontos részévé vált az Erőműhely, ahol egyébként a hosszútávfutás csak egy része a képzésnek, de épp ez a sok irányú edzésmunka ami a komplexitás felé visz minket és ad olyan alapot, ami ilyen eredményeket produkál a megmérettetés típusától függetlenül.

Köszönet a befektetett munkáért és hitért amit beletettetek és tesztek hétről hétre, köszönet az Eisberg- nek, akik a kezdetektől mellettünk vannak és hol termékkel, hol anyagilag segítik és tolják előre vállalásunkat: " Még 70 évesen is edzeni és aktív teljes életet élni"

OSU!
Szecsei Szilárd
Erőműhely vezető edző