A Korinthoszon nagyot hibáztam azzal, hogy az utolsó 20 másodpercben álltam be a rajtba és még akkor is a cipőmet kötöttem. Ezúttal 5 perccel előbb beálltam az első sorba. Ott volt Csipi és Tibor, Bogár Jani, Makai Viki, Beda Szabi, Makka Gabriella, Endl Mátyás, Rév Balázsék, a Suhanj futói, sok ismerős és ismeretlen sporttárs, hogy az egész éjszakát a futásnak szenteljék. Igazán jó érzés volt ott állni a mezőnyben. Orosi Lacival sok sikert kívántunk egymásnak, miközben Gusztos Péter pontban éjfélkor ellőtte a rajtot.

 

 

 

Itt vagyok, futhatok, rendben vagyok, küzdhetek és bizonyíthatok. Orosi Lacival elugrunk egy kicsit a mezőnytől és követjük a Műszak páros aktuális futóját. A kellemes futóidő egy kicsit még melegnek hat, de nyoma sincs a kánikulának, a perzselő napnak, amit örömmel konstatálok. A pulzust a megengedett maximumra pörgetem, közben nézem a tempót, ami a megengedett leggyorsabb körül, néhol még fölötte is van. Türelmesnek kellene lennem, de haladni akarok, előnyhöz jutni, tartalékot képezni. A fordító után szembe fut velünk a fejlámpás mezőny, egyben haladva, hömpölyögve. Pazar látványt nyújt. Laci az első körön végigkísér, jó társaság lenne, ha végig együtt mennénk, de onnantól kezdve többnyire magányosan (már amennyire a 3 km-es körön, egymással szembe futva magányába vonulhat az ember) futom a hat órát. Az első 10 kör, vagyis 30 km egész gyorsan elszalad, de még így is hátra van több mint 3 óra. A frissítéseket minden körben pontosan végezzük Fecóval. Megállok egy pillanatra, leadom, felveszem és indulok is tovább. A frissítést a magas intenzitás és a rövid 6 órás időtartam miatt csak folyadék alapúra terveztem, 8%ban keverve. Só, Mg, BCAA és AntiFatig kapszulákat az előzetes tervnek megfelelően vittem be. Az elején vélhetően túfrissítettem magam, mert folyamatosan szúrogatott a gyomrom, de ezen felül nagyobb dráma nem volt. Az energiaellátottságban nincs fennakadás, a hidratáltság is megfelelő, csak 1x kellett kiállnom egy rövid technikai szünetre. Egy idő után az ISO ízétől ragad a szám. Már nagyon nem kívánom. 1-2 korty Cola jólesik a táv 2. felében. Az izomzat kezdett szépen lassan bekötni, mint a beton. Visszaütött az verseny elején produkált magasabb intenzitás, folyamatosan növekedtek a köridők. Nem is annyira a tempó csökkenés miatt, mintsem az állásidőknek köszönhetően. A 17. kör környékén a célegyenesre fordulva elhatározom, egy hosszabb kiállást tartok, hogy egy kicsit kondicionáljam az izomzatomat. Fecó befúj perskindollal, de utána még egy kis masszázspisztollyal is megpróbálom fellazítani a merev combjaimat. El kell indulnom, tudom, hogy el kell indulnom. Fecó is ráerősít, hogy nem fog véget érni a kör, amíg legalább el nem indulok. Futás közben igyekszem fókuszált maradni, de közben egy két szót váltani az ismerősökkel, hogy oldjam a belső feszültséget. Minden körben szurkolnak a BKV váltós sporttársak, Makka Gabival is majd minden találkozáskor legalább biccentünk, Lacival hol a szurkolás, hol a jóleső szurkálódás megy. Endl Mátyástól is jólesik minden szó a körök elején, majd egyszer csak felfigyelek rá, hogy 4 perc előnyről beszél. Egészen az utolsó óráig nem akartam a helyezéssel foglalkozni, de ekkor elkezdett motoszkálni a kisördög bennem. Elkérem a telefonom és a fülhallgatóm, hogy az elmúlt 4 óra monotóniáját egy kis zenével oszlassam szét. Telefonon ránézek az online eredményjelzőre és az első helyen találtam magam. Pedig meg voltam győződve róla, hogy a második helyre csúsztam a 7. kör környékén, de a váltó futók miatt ezt nem tudtam ténylegesen megállapítani addig. E szerint a 4 perces előnyömet kell fenntartanom, ha bizonyítani szeretnék magamnak, a családomnak, az edzőmnek, a BKV csapatnak, a Jakus csapatnak, az Erőműhely csapatnak, a Dunakanyar Hegyisport csapatnak, a Moove4run-nak, a Suhanj-nak. Szóval minden körre jutott valaki aki miatt mozgásban maradjak, ne álljak meg a pálya szélén és ne lassítsak radikálisan. A 20. kör környékén egy hasonló tempóban futó sporttárs mögött zárkóztam fel egy egész körön keresztül. Mellé érve ismerősnek tűnt, így hát ráköszöntem Rakonczay Gáborra. Két héttel ezelőtt volt egy Eisberg-Erőműhely edzés-előadás, ahol hosszasan hallgattam Gábort, így hát volt közös téma, beszélgetéssel fárasztottam :). Kiderült a mezőnyben betöltött relációnk is, megtudtam, hogy Ő fut a harmadik helyen. Már csak a 2. helyen futó sporttárs kiléte volt kérdéses számomra. A telefon lemerülőben, de az utolsó pillanatokban még kiderítem, hogy a 22-es rajtszámú Deutschmann Zsolt van a nyomomban.

 

   

 

Az egyik körről beérve, azt látom, hogy Fecó magzatpózban alszik. Örülök neki, mert pihenés nélkül, munka után jött segíteni nekem, bőven ráfér. Era adja a frissítőt, de a frissítési tervhez képest valami szerintem nem stimmel teljesen. Igaz, hogy volt már olyan Szekszárdon is, hogy Szilárdnak szóvá tettem valamit, de én tudtam rosszul mert már nem voltam képben. Most a következő körben sem jött a víz, ami már nagyon kellett volna. A kommunikációm is beszűkült egy kicsit, ami nem segít feloldani a gondomat, de ez is csak egy helyzet, amin felül kell kerekednem. Energia van, a lábak mennek, az idő telik, nincs nyafogás.

 

     

 

Az utolsó órába lépve megtaláltam Zsoltot a mezőnyben és minden körben ellenőriztem a fordító után, hogy változott-e a ~600 méteres előnyöm. Igyekszem a lehető legkevesebbet állni a körök végén és fenntartani az 5 perc alatti tempót. Az utolsó, 25. körre indulva már leteszem a fejlámpát, telefont, fülhallgatót és magabiztosan indulok ki a búcsúkörre, remélve, hogy be tudom fejezni a kört és meg tudom őrizni a pozíciómat. A Margit-híd melletti körforgalomnál konstatálom, hogy már csak 8 perc van hátra. Nem kell tartalékolni, bár eddig sem volt jellemző az éjszaka során. Gondolom ellépek egy kicsit, fokozva a lépteket. A két vádlim ekkor egymás után rántja fel a sarkaimat, amit a lábfej erőteljes pipálásával oldok és visszaállok az eredeti tempóra. Bevillan, hogy görcsbe állva fekszem az aszfalton és Zsolt elfut mellettem. Innentől kezdve 5 percen keresztül az elemi mozdulatsorokra összpontosítok. Egymás után teszem a lábaim és kerülöm a mozdulatok szélső helyzeteit. Az utolsó jobb-bal kanyarban már a kör végéhez közeledve behúz a bal combhajlítom. Ekkor egy kis átterheléssel leveszem a terhet a bal lábamról. Befordulok a célegyenesbe, Fecóval, Erával és a BKV csapat tagjaival már ünnepeljük, hogy sikerült végigfutni az éjszakát. A rajtkapunál 5:59:25-öt mutat az óra, van idő még egy-kétszáz méterre. Megszólal a duda és én megállok. Ahogyan a Sixard után írtam, addig tart a verseny, ameddig le nem fújják. Sikerült 159-es átlagpulzussal teljesíteni a versenyt, ami már önmagában elégedettséggel tölt el. Az, hogy meglett a PB, már nem engedi meg számomra, hogy elégedetlen legyek. A helyezés is örömmel tölt el. Mondhatnám, hogy ez egy külső tényező, de igazság szerint sokat hozzáadott a végjátékhoz az a nyomás, amit a versenyhelyzet felismerése, elfogadása és a küzdés maga jelentett. Megyünk tovább, bízom benne, hogy nagyobb kitérők nélkül.

 

 

Köszönöm Mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult, hogy ezt megéljem.

Csomai-Kürtössy Roland